Matrózvár. Régészet Százhalombatta Matrica









www.matrozvar.hu
www.balzo.ini.hu

www.matrozvar.freeweb.hu

Balog Zoltán
2006-10-30

Őskori kohászat


(src:) Anatoliai kisérleti rézkohó

Hegyeket járva egy geológust a kezében tartott kalapácsról ismerjük fel. Ő a vizsgált kőzeteket mindenekelőtt két csoportra osztja – kalapálható és nem kalapálható kőzetekre. Az ásványolaj az utóbbiba tartozik. A kőzetek kalapálása a legelső tudományos-technikai tevékenység, amit az ember az őskőkor óta müvel. A kőkori geológus a jól pattintható kőszerszámok készitésére alkalmas nyersanyagot keresve sok kőzetet és ásványt kipróbált - és nyilván felállította az ásványok keménységi skáláját is.


Mai geológusok a Mohs skálát használják : ez 10 közismert ásványt növekvő keménység szerint állit sorba: zsirkő – gipsz – kálcit –fluorit- apatit- földpát – kvarc – topáz – korund – gyémánt. A sorban következő ásvány megkarcolja az előzőt, ezért az ásványhatározásnál első lépés a keménység megállapítása. Második lépés a szin, pontosabban az ásvány karca egy fehér csempe mázatlan oldalán. Ősemberünk az ásványokat szinük miatt is kereste. Testét- lelkét festette szépre, varázslatosra velük. Nevezetes festéklelőhely a lovasi festékbánya

De varázslatos volt az ásványok harmadik megkülömböztető tulajdonsága is, mégpedig az, ahogy megfestik a lángot. Jellegzetes színüre festi a lángot számos fém: a nátrium (kősó) sárgára, a bárium zöldre, a kálcium téglavörösre, a réz kékeszöldre. Egyes ásványoknak a tüzbe vetve szaguk is van – a kéntartamü réz-, ón-, vasércek szurósszagú köhögésre ingerlő kéndioxid képződése közben pörkölödnek meg. Számos rézérc arzént is tartalmaz a kén mellett, ez pörköléskor foghagymaszagot áraszt, s az arzén nagyrésze ilyenkor elég és elillan. Égi és földi szellemek varázslására a lángfestö – kénkőszagú ásványok igencsak alkalmasak voltak.

Egy – egy ilyen varázslással eltöltött éj után a kialudt tüzhelyen nyilván megtalák a kökori gyerekek azokat a sárgásan csillogó gyöngyszemeket amik a megpörkölt rézásványok redukciója folytán keletkeznek. Az ilyen gömböcskéket kalapálni lehet, belőlük ékszer készíthető.

A történelem folyamán kezdetben minden fém ritka volt és először ékszer vagy amulett készült belőle. Még az első aluminiumot is ékszernek használták.. (Az először 1854-ben gyárilag előállított egy kilogram Al ára 6000 aranykorona volt) Az első rézből, bronzból készült bárdok, kardok királyi jelvények voltak, éppugy, mint az első vaskard is. A következő példányok a felsőbb arisztokráciát illették, majd a fémfegyver anemesség fegyverzetének lett nélkülözhetetlen, de még mindig méregdrága része. Ám ekkor már érdemes volt ipari méretben végezni a fém kohászatát, kereskedni a félkésztermék bronz és ón nyersöntvényekkel. Megszülettek az első, szakmát apjuktól öröklő mesterek, kohászok, kereskedők , kovácsok és kalózok is..

Az érceket a geológusok elsődleges és másodlagos lelőhelyüekre osztják. A magmából forróvizzel kioldott és tellérekben kivált, kikristályosodott ásványokat elsődleges érceknek nevezeik – ezek rendszerint szulfidok. Ilyen például a recski rézérc – enargit Cu3AsS4 – réz(1)tioarzenát. Ezt bányásszák a hirhedt bori (Szerbia) rézbányában is. Elsődleges közet mállása folytán átalakult és feldusult érc a cuprit – réz(1)oxid, a malachit – Cu2CO3(OH)2 - réz(1)hidroxi karbonát. Másodlagos rézvegyületek vizes oldatából válik ki a termésréz. Hazánkban a Mátrában az Aszalás-hegy vízmosásaiban találtak néhány grammos pikelyektől a legnagyobb 17

kilogrammos tömbig szépen fejlett darabokat, ma is gyűjthetők kisebb hömpölyei. A recski Lahóca bányában 24 tonna cementációs termésrezet fejtettek ki, köztük egy 11,2 kilogrammos darabot is.

Ón érc a kassziterit, SnO2 , az Ibér félszigeten, Angliában Cornwall környékén és Németországban a Harz-hegységben fordul elő. Magyarországon nincs.

A bronz előállitása érceiből szakismeretet és tapasztalatot igényel.

Első lépésben elő kell állitani a fémoxidokat. Amennyiben szulfidércekből indulunk ki, az első lépés az ércek pörkölése, azaz a kén kiégetése az ércből., amihez sok levegő szükséges. Ekkor a kén kéndioxiddá, az arzén illékony arzén trioxiddá ég el, a réz pedig réz(1) illetve réz(2) oxiddá oxidálódik. A pörkölés során elillanó arzéntrioxid halálos méreg, ám a szurósszagu kéndioxiddal együtt gázosodik el ezért fémmüves mester nyilván igyekezett elkerülni belélegzését. Ennek ellenére Héphaisztosznak, a kovácsok istenének állandó jelzője a sántaság, amit az idegméreg arzén vált ki.

A a pörköléssel kapott oxidos vagy begyüjtött karbonátos rézérceket ezt követően redukálni kell. A kemencében – kohóban - faszénnel rétegesen elhelyezett, salakképző ásvánnyal (mészkő, dolomit) kevert ércet 1100 fok C feletti hőmérsékletre hevítik megfelelő fujtatással. Ekkor megolvad a salakképző és az érc, és a lecsorgó oxidok a szén felületén fémmé redukálódnak, a szén pedig szénmonoxiddá oxidálódik. A folyékony salak a fémgömböket megóvja az oxidálódástól, majd a fenéken a fém elválik a salaktól. A kohóból a lehülés után 15 – 40 kg-os fémtuskóként emelik ki a fémet, amit tisztitás miatt még többször átolvasztanak. Ilyen bronz tuskókat (ignot) találtak a régészek a sziriai partoknál elsülyedt hajóban.

A fémtuskókat réztárgyakká kovácsolással alakították. A rézmüves munkáját Mozsolics Amália orvoslástörténeti közleménye igy ismerteti:

„A legérdekesebb adat annak igazolására, hogy Hephaistos sántasága arzéngáz okozta munkaártalomnak minősíthető, törökországi. Még ma is mondják, ha valaki sántikálva megy: "úgy jársz mint a sánta bakardzsian (bronzműves)". Adataim a két világháború közötti időből származnak és állítólag ma már Törökországban is mindenütt modern technológiával dolgoznak. A rézművesek, ahogyan egy vasútépítő magyar mérnöktől értesültem, szinte mind sántítanak, legtöbbnyire csak egy lábra: nem lépnek a talpukra, amiből a nervus peroneus megbetegedésére lehet következtetni.

A műhelyekben, amelyek három oldalról zártak, kis mélyedésben helyezik el a kis űrtartalmú olvasztótégelyt, amelyet agyag és quarcos homokból készítenek. E tégelyek készítése külön iparág. Az olvasztó tégelyek 2—5 literes űrtartalmúak, tehát kb. akkorák, mint a bronzkoriak lehettek. A tégelyt faparázsba helyezik, vörösre izzítják. A tűzhöz csatlakozik két fújtató, amelyek között a mester felesége vagy gyermeke állva működteti azokat reggeltől estig. A réz olvadása után a kis mennyiségű rezet az előtte földre helyezett üllőn kezdi kiverni a rézműves, formálja és közben a parázsba is dugja, ha munkája úgy kívánja, azaz lágyítani akarja. A rézműves a földre helyezett üllő előtt kis gödörben térdel. Törökországban a rézművesek sántaságát több helyen a térdepléssel magyarázták. Ha ez lenne betegségük oka, akkor a térdeplés okozta sántaság a szerzetesek jellegzetes betegsége kellene hogy legyen, nem pedig az anatóliai rézműveseké. A térdelő helyzet legfeljebb a peroneus bénulás után kialakuló zsugorodásért felelős. A rézérc pörkölésekor, öntéshez való előkészítése közben a levegőnél jóval nehezebb arzéngáz lefelé terjed, tehát közvetlenül érinti a gödörben térdelő mestert, aki a tűz előtt tartózkodik, de nem érinti a munkatársat, aki a fújtatót működteti. Figyelembe veendő az is, hogy az arzén jóval kisebb hőmérsékleten olvad mint a réz és alig van rézérc, amelyben ne lenne arzén is. Ha ezekben a kis műhelyekben feldolgozott mennyiség kevés is, de mégis az arzéntartalmú rezet olvasztják, hevítik, formálják és ezt csinálják egy életen át mint a "jártas eszű Hephaistos".(Ilias, XVIII. ének, 468. skk. versek.)

A törökországi műhelyek leírása kiegészíthető Hephaistos műhelyének leírásával annál inkább, mert kultusza is kisázsiai eredetű és a kis anatóliai műhelyek kb. háromezer éves hagyományt őriznek, ami a műhelyek berendezését és a mesterek sántaságát illeti.

Irodalom:

Vekerdi László — Herczeg János: A fémek titkai, Ponticulus Hungaricus ▪ IV. évfolyam 7—8. szám ▪ 2000. július—augusztus

Mozsolics Amália: Hephaistos sántasága, Ponticulus Hungaricus ▪ V. évfolyam 3.szám ▪ 2001. március



       V.I.P Szerver