Matrózvár. Régészet Százhalombatta Matrica









www.matrozvar.hu
www.balzo.ini.hu
www.matrozvar.freeweb.hu

A kelták szántóföldi növényei


az "Ackerbau und Viehzucht der Kelten" c honlap (www.altmuehlnet.de/gemeinden/boehmfeld/dorf/kelten/k-bauern.htm)  és a Magyar Néprajzi  Lexikon  (mek.oszk.hu/02100/02115/)   szócikkeinek felhasználásával.

Melyek voltak a legfontosabb termesztett növények a vaskori szántóföldeken ?

Tönköly

tönköly (lat.Triticum spelta L.) 

A tönköly valószínűleg a tönke távoli leszármazottja. Vadon élő megfelelői nincsenek. Kialakulásának helye a Kaukázus északi lejtője, de Ny-Európa (Svájc, D-Németo.) lett a későbbi elterjedési központja. A Kárpát-medence peremvidékein a 20. sz. elejéig fennmaradt. Egy tönkefajta, a kolchiszi tönke (Tr. georgicum) leszármazottjának, a nagyszálkás búzának (Tr. carthlicum) a gyomnövényével való kereszteződéséből állt elő a közönséges búza (Tr. aestivum). Későbbi nagy elterjedettségét annak köszönheti, hogy a primitív búzafajokkal szemben sok előnyös tulajdonságot egyesít magában, pl. kalásza nem törékeny, viszont a szemek kihullanak a toklászok közül stb. Termesztésbe vétele a neolitikumban valószínűleg Transzkaukáziában, Grúziában és Örményo.-ban történt meg. A közönséges búza Kisázsián és a Balkánon keresztül még a neolitikum során eljutott Európába. A régészeti feltárások tanúsága szerint hazánkban is a neolit korban jelent meg. A magyarok a szó származása szerint a bolgár-törökök körében ismerték meg a búzát.

Emmer

tönke (lat. Triticum dicoccum)

Egyszerű búzafajta a tönke vagy kétszemű búza (Tr. dicoccum), a vad alakor és kecskebúza kereszteződéséből alakult vad tönkéből származott. Termesztésbe vétele Elő-Ázsiában (Kurdisztán) történt, onnan jutott el a neolitikum során Kisázsiába és a Balkánon keresztül Közép- és Ny-Európába, ill. Afrikába. Ázsiában és Afrikában ma is jelentős területeken, Európában már csak néhány helyen (Spanyolo., Svájc, Ausztria, Jugoszlávia) kis mennyiségben termesztik. Felhasználását gátolja, hogy csak hántolás után őrölhető. A tönke fontos leszármazottjai a keményszemű búza (Tr. durum) és a hasas vagy angol búza (Tr. turgidum), melyeket a világ sok táján termesztenek, hazánk mezőgazdaságában azonban sosem játszottak jelentős szerepet.

Monococcum

alakor (lat. Triticum monococcum L.)

A búza termesztése több mint tízezer évre nyúlik vissza. Világszerte nagy területeken elterjedt, megbecsült, mindennapi kenyértáplálék. Az első termesztett búzafajta az  alakor (Tr. monococcum) volt. Kisázsiában és a Balkán-félszigeten őshonos. Onnan vándorolt a Duna vonalán i. e. 4000–4500 körül nyugatra. Európa magas hegyvidékein (Kárpátok, Alpok, Pireneusok, Balkán) kis mennyiségben ma is termesztik. A Kárpát-medencében Erdély néhány pontján maradt fenn a 20. sz.-ig.

Aegilops



kecskebuza (lat. Aegilops L.)

Önállóan nem termesztett, de az egyes búzafajok kitenyesztéséhez keresztezésre szolgált pázsitfű.



Árpa

árpa (lat. Hordeum)

Az árpa fontos gabona-, takarmány- és ipari növény. Hazánkban elsősorban őszi árpafajtákat termesztenek. Takarmányul lovaknak és sertéseknek adják leginkább. Ipari felhasználásának legismertebb formája a sörkészítés. Rövid tenyészideje, kis vízigénye van, és a hidegebb északi tájakon is beérik. Az árpa a búzával egyidős kultúrnövény, igen nagy fajtaváltozatosságot mutat. A legelőbb termesztésbe vett kétsoros árpa (H. distichon) vadon termő rokonából a Kaukázustól délre Kurdisztántól a Tigris–Eufrátesz folyásáig húzódó vidéken alakult ki. Belőle fejlődtek ki később a legfontosabb termesztett árpafajták, köztük a fejlett hatsoros árpa (H. hexastichon). Az árpa első mo.-i előfordulása is az újkőkorból származik. A magyarság a bolgár-törökökkel való együttélés idején ismerkedhetett meg az árpával, mint azt nevének származása is mutatja. Termesztése és fogyasztása (kása és kenyér alakjában) egészen a múlt századig Mo.-on is jelentékeny volt. A búza táplálkozásbeli előretörése szorította vissza. 

Köles

köles (lat. Panicum miliaceum)

gabonanövény, némely feltevés szerint a magyarság legrégebben ismert gabonája. Ma már kis területen főleg másodveteményként, elsősorban takarmánynak termesztik. Őshazája K- és D-Ázsia. Európában a neolitikum óta termesztik. A magyar köles szó ugor kori eredetű, de lehetséges, hogy még nem a Panicum miliaceumot, hanem más, gyűjtögetett, lisztes magvú növényt neveztek így. A bolgár-török korban már bizonyosan a ma ismert kölest jelentette. A köles a sztyeppi népek kedvelt, olykor egyedüli gabonája. Rövid tenyészidejű (80–120 nap), kevés gondozást kíván, gyeptörésekben szépen díszlik. A Kárpát-medencében letelepedő magyarok is termesztették a kölest. Hántolt magját elsősorban kásaként fogyasztották.Nagy jelentősége volt a folyók mellett, vízjárta, mocsaras területeken, ahol tavaszi áradások után a kipusztult búza helyén bőven termett. Rendszeresen vetették parlagba és frissen feltört rétek földjébe. A múlt század derekától rohamosan visszaszorult. Helyét a búza, méginkább a burgonya, utóbba rizs foglalta el. Legtovább ünnepi alkalmak megszokott ételeként fogyasztották (böjt, lakodalom, szüret stb.). 

Karóbab

lóbab (lat. Vicia faba)

bab (lat. Phaseolus vulgaris), fuszulyka, paszuly: fontos tápláléknövény. Paraszti termesztése veteményeskertekben, szántóföldeken és köztes veteményként országszerte elterjedt. A magyar bab szó eredetileg az Európában régtől termesztett, ma takarmányként ismert lóbabot (lat. Vicia faba) jelentette. A lóbabot a 16. sz.-ban Európába került közép- és D-amerikai eredetű babfajták szorították ki a táplálkozásból.

Lencse

lencse (lat. Lens Culinaris)

Őshazája a Földközi-tenger vidéke. Eredete a mai Afganisztán területéig vezethető vissza, ahonnan eljutott Mezopotámiába, illetve Egyiptomba. Ezeken a területeken kezdtek el foglalkozni a termesztésével. A lencse ősrégi táplálékunk, amelyet az is bizonyít, hogy sok bronzkori és vaskori maglelete került napvilágra.
A lencse fontos szerepet játszott a néphitben és a népi gyógyászatban is, alkalmazása e téren nagy múltra vezethető vissza. Az újévet még ma is lencsés étellel köszöntjük, mert a babona úgy tartja, hogy aki lencsét eszik, annak az új esztendőben sok pénze lesz. Hajdanán többek között afrodiziákumként is ajánlották.

LenmagLenvirág

len (lat. Linum usitatissimum)

olajos magvú ipari rostnövény. Közép-ázsiai eredetű. Termesztésbe vétele a gabonaneműekkel egyidőben történt. A legkorábbi lenvászon-maradványok a neolit korból, i. e. 6000-ből a Catal Hüyükben (Kisázsia) végzett ásatásokból származnak, és már fejlett szövési technikáról tanúskodnak. A len a neolitikus kultúrák vándorlásával kerülhetett Európába, így hazánk területére is. A lengyeli (Tolna m.) ásatásokból több mint ötezer éves lenfonal és lenmaradványok kerültek elő. A finomabb lenvászon készítése a gyapjúszőttest viselő európai népek között hamar elterjedt. A honfoglaló magyarok már ismerték a len termesztését és szövését. A Kárpát-medencében azonban klimatikus okok miatt a vásznat szolgáltató rostnövények közül inkább a kender  terjedt el. A 19. sz.-i intenzív olajnövény-termesztést megelőzően a világításra és étkezésre szolgáló növényi olaj egyik fontos forrását a rostlen magja jelentette.

       V.I.P Szerver